Hiába imádom a horgászatot, vizeket, halakat és a természetet, akkor is vannak olyan dolgok amiktől kiráz a hideg. Az ember saját magáról is tud összegyűjteni pár idegesítő dolgot, nemhogy valami rajta kívülálló dologról. A felsorolásban nincs semmiféle fontossági sorrend, ezek mind egyenrangú dolgok. Amikor valamelyik felüti a fejét, egyformán verik le nálam a biztosítékot.
Vágjunk is bele:
1. Ki- kivel megy pecázni...
Vannak barátok, haverok, ismerősök, rokonok, kutyák, macskák és lóhere meg kakukkszó is. A lényeg, hogy néha napján előbukkan az a légkör és viselkedés, ami ötvözi a kicsinyes butaságot a gyerekes hisztivel. Olyan, mint az oviba a ki a jobb barátod...véresen komoly téma ám és csöppet sem meglepő felnőtteknél. Sértődés az alap tünet, de attól függ, mennyire jár eltévedve a kolléga a felnőtté válás útján, lehetnek egyéb brutális jelei a ténynek, hogy: "na most csalódtam és megbántottál". Akármilyen szappanoperába beleillik, ami ilyenkor tud lenni.
2. Hal irigy a pecás melletted...
Na, menj az iszapnak nyakig, te is óvodás vagy? Ugyanaz, mint a: "de szép a kisautód, az anyád picsáját, hogy nem az enyém". Azt magam sem tudom, hogy melyik fajta megnyilvánulása rosszabb. Az egyik legkínosabb a gratuláció közbeni olyan fanyar pofa, mint amit csak olyan esetre tudsz alapból elképzelni, amikor valakinek érfogóval tekernek tizenhetet a mellbimbóján vagy az akkora nyelés ami nem egy öklömnyi gombócot tüntet el egészbe hanem abból egy vájlinggal. Olyan is létezik mikor az elviselhetetlen és felemésztő fájdalom kiül a spori képére, mint pörköltszaft a rakodó munkás szája szélére. Csak nem olyan könnyű letörölni...
3. Figyeld a cuccom pajtás...
Számomra teljesen érthetetlen, sokan miért hiszik azt a drága holmikról, hogy az áruk kifizetésével megvásárolták a tudást is. Sajnos épp ezekért a dolgokért sem szívesen megyek már horgászversenyekre. Azok a szerencsétlen halak semennyire sincsenek azzal tisztában, hogy milyen japán, mennyire német, hú de amerikai vagy ez de svéd vagy angol vagy kit érdekel, milyen valamit tartasz a kezedben vagy húzol a vízen vagy alatta. Teljesen egyéni döntés, hogy mit akarsz megtanulni használni és mennyire.
4. Paraszt a parton...
Ezzel főleg a sokak által ismert és frekventáltabb horgászhelyeken találkozhatunk. Megnyilvánulási formájuk igen széles tartományban mozog és kimondottan színessé tudják tenni az ember pillanatait. Ez lehet enyhén vicces forma, de lehet olyan idegesítő is, hogy eltöröd a kedvenc botod és a két szilánkosra roncsolódott véget egyszerre helyezed el az ingert kiváltó személy bal illetve jobb szemüregébe, koppanásig. Itt azért az egyén tolerancia szintjei is szerepet játszanak. Számomra az is elég például, ha kint állok egy kedvenc kövezésem spiccén és halkan dobálok, háttal egy cimborámnak, mikor megérkezik kedves és tisztelettudó "én vagyok a rangidős Pistabá" (aki fiatalabb mint apám) és miután nem köszönt, de megkérdezte, hogy "vót valami?", szó szerint beül kettőnk közé arra a helyre, ami Panninak (a foxim) kicsi volt és bever két fenekest meg azé, ha má' a 200 grammos kanálólom felkeltette az összes balin érdeklődését, meghúzza kicsit vasblinkerrel a pályát. Aha! Elhiszem, hogy vannak türelmes emberek, de vannak határok is.
5. Vak vezet világtalant...
Gondolom, nem csak nekem ismerős, amikor olyan szitu kerekedik az ember előtt, hogy az egyik kezdő, aki már fogott egy vagy két tetszőleges fajú halat valamilyen módszerrel, évekre visszamenő tapasztalatokat ad át sporttársának a módszert és halfajt illetően.
6. Vak vezeti a piros keresztes kutyát...
Ez az egyik személyes kedvencem. A legjobb, amikor olyan ember oktat ki egy olyan halról, módszerről amit te mutattál meg neki és összesen nem fogott annyi és olyan halat úgy, mint te az előző két hétben. Ennek vannak olyan "behugyozok a röhögéstől" formái is, amikor azt oktatják vissza az arcodba, amit te mondtál el régebben, illetve az egyik best of, amikor olyan helyet mutatnak meg és magyaráznak el, ahová először te vitted az embert.
7. Hisztikriszti...
"Sok a szúnyog, sár van, nem látok a sötétben, mi ez a hang, nem menj messze légyszi, mért akkora a csalán." - ezeket egyszer sem hallottam lánytól a parton. Viszont szarvasbőgésbe férfitól a "ne hagyjuk el egymást" már igen. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a pergetés és legyezés nem tömegsport.
8. Szemét a parton...
Rettenetes mennyire le tud fialni sok szemét a parton. És a kölykei ott maradnak a természetre. Szóval ezek az állatok fészekhagyók. Kitelepszik valahova, letojik (zacskó, sörösdoboz, damil, csikk, elem és sorolhatnám) és mikor jól végezte dolgát elmegy. Tekintve, hogy tojik, világossá válik, hogy madár. Mivel elég nagyokat is tojik, így az is kiderül, hogy nagy madár.
9. A bánásmód...
Néha nem tudom eldönteni, hogy emberek miért csinálják azt, amit csinálnak. A törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. A balfaszság és tájékozatlanság ténye sem védi meg a halat. Nem bűn elvinni a halat a törvényes kereteken belül, de nem feltétlen kell megkínozni sem. Anyád se a szemednél fogva vett ki a bölcsőből, hogy szopjál te majom és nem is nyóc méterrű hajított vissza hasra, ha már eldöntötte, hogy nem esz meg.
10. Megmutatni...
Tisztelem azokat a pecásokat akik befelé horgásznak. Maguknak. Nem akarnak senkinek megmutatni nagy okosságokat és oktatást tartani, hogy tudják, mekkora májer. Szépen csendben elhorgászni és élvezni a természetet, ez számomra az ideális. Vannak azok az emberek, akik ebben egyáltalán nem zavarnak, sőt... Pont, hogy velük szeretem felkeresni újra meg újra azokat az eldugott helyeket, ahol ezeket a fent felsorolt tényezőket minél inkább ki lehet zárni.
Mindenki azt gondol amit akar, szerintem aki régóta horgászik annak ezek a dolgok nem ismeretlenek...
0 Megjegyzés