Délvidéki UL mizéria...

...avagy hogyan is kell méltó módon búcsút inteni a tilalmaknak

Idén valahogy a szokásosnál is sokkal de sokkal jobban vártam a május elsejét, mint általában. Legalább már tudom, hogy van ebben is újabb szint. Valamelyest tudtam enyhíteni ezt az állatokkal akik körülvesznek a mindennapokban, de csak tűzoltás jelleggel. Biztos voltam benne, hogy a nagy alkalmat most valami olyan helyen akarom köszönteni ahol már ismerem a pályát.

Érzékeny búcsút vettem hát nagy fiamtól, megkérve, hogy eszének gondját viselje és neki is vágtam a kicsivel az útnak. Persze előtte kiadósat kokettáltunk a hétvégére hátra hagyott falka tagokkal.






Biztonságban tudva a magammal nem hurcibálható lényeket, már robogtam is Csipszivel délnek. Rengeteg gondolat és terv cikázott az agyamban. Időjárás, vízállás, haljárás, más horgászok megjelenése. Majdnem rémálomba fordult át az agyalás. Aztán megláttam távoli rajzulatát a Mecseknek és mintha elvágták volna az egészet. Hihetetlen megnyugvás és öröm járt át olyan mérhetetlen pozitív töltéssel, amit nagyon ritkán lehet érezni. Tudtam, hogy újra hazaért a lelkem egy része. Nem tehettem mást, irány a folyó! Gyorsan vízállás felderítés okos telefonnal... Hiper áradást mutat. Fülig ért a szám, ha nincsenek a fejemen talán körbe is.


Amint megérkeztünk az első helyszínre, Csipesz bele vetette magát a délvidéki tutiba! Játék a hatalmas fűben, három perc után egy jó kis csobbanás a vízbe, hogy az utolsó sneci is lefejelje a horvát oldalt ijedtében. Nyilván úgy terveztem az útvonalat előre, hogy a tíz hónapos kölyök három órás alvás utáni tombolása ne a legígéretesebb pályákon történjen. Amíg zajlott az elevenkedés a természet lágy ölén, én is elfoglaltam magam. Valami puhatolózással balin ügyben. Kis partszéli cserkelés...


Konkrét rablás nem mutatkozott, de néha megriadtak a kishalak. Kölyök rakéta keszeget láttam a dolog hátterében. Tévedtem... senki nem szólt a szegény negyven pár centis dominak, hogy neki már kuss van és csendben ivadék gyártás. Nagyon szép hal volt. Igazi sötét színű és vaskos példány. A kapása is az az igazi erőteljes, de sunyi amiről nem nehéz lemaradni a bevágással.


Elköszöntünk egymástól és tovább álltunk mindannyian. Mindenki a maga útját folytatva. Csipszó is benyugodott annyira, hogy vállalható magatartást legyen képes tanúsítani olyan helyen is ahol már az sem mindegy hogyan nézek a vízre kb.

Ahogy megpillantottam a várva várt helyet, hát azt szavakba önteni nem tudom. Fogalmam sincs mit éreztem. Legalább azt tudom, hogy eszméletlen gyönyörű volt a látvány és nagyon halk a víz. Semmi mozgás. Hatalmas homok a kő alatt és nagyon jó törés. Egy fél vizuális orgazmus horgász szemmel.


Neki is szegeztem kiskutyámnak a kérdést!
- Tudod mi lesz itt Haver? Csak szólok, hogy minden...

Azt nem mondanám, hogy reagált vagy érdekelte... Így aludt, csak nem sütött akkor éppen a nap!


Lepakoltam a táskákat, és összeraktam a két szettet. Egy UL és egy nehéz pergettyű. Mondhatni kib...tam az indexet egyből! Nem kapkodtam, nem siettem sehová. Miközben a csalikat nézegettem, arra lettem figyelmes, hogy aprócska, talán öt centi alatti halraj köröz a homok sekély vizében. Sokáig figyelgettem őket, keszegek voltak. Számtalanszor nekilendültek a törésnek, de mintha üvegfalnak ütköztek volna, az elsők visszafordultak és így már az egész banda. Nagyon bizsergett a kezem, de látni akartam mikor rongyol közéjük a sötétben leselkedő vadász. Annyi idő telt el, hogy meguntam a várakozást. Addigra viszont gondosan és alaposan kiagyaltam, mit kell dobjak a sikerért. Véletlenül pont az első dobásban is hal volt és a másodikban is. Újra megsimogatta az öreg Drávanyó a lelkem. Úgy igazán. Nem fukarkodott. Őszinte volt. Azt is hallottam valahol legbelül halkan ahogy megkérdezi:
- Miért mentél olyan messze no? Hiszen nem volt itt elég jó neked mellettem? S most ott jobb utánam sóvárognod minden nap?

Válaszoltam volna ha tudok, de csak szemléltem a gyermekeit akiket nekem adott.




Nagyon rég fogtam ilyen gyönyörű balint. Ebben az ívás utáni sportos formában is igen jó súlya volt. Alig értem át mikor magamhoz tudtam végre siklatni. A kapását sosem fogom elfelejteni, ahogyan azt sem, milyen érzés volt bevágás után tartani a kis pálcát karikába, hallgatni az orsó füstölő fékjét és keresni kétségbeesetten a 0,06os fonott útját. Első kirohanásra a kő spiccétől vagy 10- 15 méterre állt meg a sodrásban. Lefelé indult. Nem akarom ragozni, aki fogott már hasonló méretben az tudja mire képes egy ilyen lapát ami nekik virít a popsi végén. Egyedül az volt félelmetes, hogy nyomát se láttam a 4 cm csalinak, csak már mikor bele tudtam nézni a hatalmas szájba. Rémisztő képet mutatott, de sehol egy csepp vér! Szabadítás után sem. Tökéletes. A hal is.


Megvolt a búcsú, új dobás, újabb kapás. Egyből erős fejrázás a bevágásra és törés lefelé a még mélyebb régiókba. Teljesen a kőlábról pumpáltam fel az agresszív támadót.



Ekkorra már Csipesz is felébredt a történések hangjára. Nagyon kedves volt a számára ismeretlen lényekkel. Óvatosan figyelgette őket és semmi bántó szándék sem volt benne. Örültem neki, hogy ilyen aranyosan reagált a halakra. Visszaengedtük a jópofa kis kilóhuszas forma sücinket is. Nagyon lecsapta a friss Dráva vízzel a kutyát. Méltatlankodott is. Bele mehetett az orrába, mert erősen hapcizni kezdett. Kézmosás és ebsimogatás után újabb pár dobás következett. Teljesen motiválatlanul és koncentráció nélkül. Fel kellett dolgoznom a történteket, abba is hagytam egy jó órára a pecát. Csak nézelődtem és élveztem a természetet, a kutyám társaságát. Egyszerűen az életem.




Hatalmas idillben telt el az idő szürkületig. Vártuk a nagyvadakat. Rápihentünk az éjszakai műszakra... Talán egy másik alkalommal arról is mesélünk majd.

Elkezdődött az idei szezon is!

Fekszem kényelmesen az ágyamon és azon töprengem, hogy ez az áprilisi tréfa dolog idén meddig tart?! Mindenesetre a furcsa humorú időjárás semmit sem ront az estémen, mivel az idei év első igazi pecájának a képeit nézegethetem. Nagyon régóta nem horgásztam egyáltalán, nemhogy ilyen fenomenálisat mint most a hétvégén. Kicsit furcsa nekiindulás volt az egész, mert akár rettenetesen ocsmány időt is kifoghattunk volna, de nem így lett. Alapvetően nem is érdekelt a dolog, mert csak azon járt az eszem, hogy két igazi jó ember társaságában tölthetem a szombatom, de nem is akár hol! Külön szerencse volt az is, hogy a domi tilalom előtt tudunk még vízre szállni kedves barátaimmal.


Nagyon izgatott voltam a halak és a víz miatt is, de nem kevésbé azért is, mert új horgásztársam Csipesz kutya még nem ült csónakban, illetve bizsergett a tenyerem erőteljesen, mivel magammal vittem egy igazi bot különlegességet a túrára.




Korán indultunk neki a bő órás útnak Baluval amit végig beszélgettünk, így csak pár percnek tűnt. Nem is csoda, hiszen nagyon rég volt alkalmunk hasonlóképp diskurálni csak úgy mindenfélékről. Megérkezéskor Ádám barátunk már várt ránk, természetesen a tőle már megszokott precíz felkészültséggel... Nem igazán haboztunk vízre szállni, hogy kedves folyónk hátán sodródva tudjuk folytatni a napunkat.


Csipesz kutyám maximálisan a várakozásaim fölött teljesítette a napot már az első pillanatoktól! Hihetetlen, hogy messze nincs egy éves a kis cimbora, de már most menyire okos. Meg is volt számára az elismerés, mivel amikor nem peca volt a kezünkben akkor valaki mindig vele foglalkozott.


A vidám és barátságos hangulatú csorgós peca alatt a gyönyörű Drávánkon kegyesek voltak hozzánk a keresett halak is. Bőkezűen osztogatták érdeklődésük jeléül a vehemens rávágásokat. Eszméletlen jó fárasztásokat élhettünk át a jó előre leszervezett nap folyamán. Az egy dolog, hogy nem kevés halat sikerült fogni és elengedni. Külön élmény volt ehhez a halak mérete.



Igazi élménypeca volt a javából. Jó helyen, jó emberekkel, jó időben, jó halakkal. Minden percében olyan nap volt amiért tudom szeretni az életem és újra meg újra felállni, ha épp leültet egy pofonnal a sors. Én abba is hagyom a szófacsarást, meséljenek még pár szép emlékről a képek.












Rebirth 2017

Idejét sem tudom mikor voltam utoljára olyan szellemi, mentális és fizikai állapotban, hogy önfeledten és jókedvűen billentyűzetet ragadjak. Hónapok óta be sem léptem már ide és hiába gondoltam rá néha, mert alkalmam akkor sem akadt. Annyi és olyan szintű változás ment végbe az életemben, az utolsó bejegyzés óta, amik teljesen elszívták minden energiámat. Mindentől. Volt ebben élettér váltás, új munka és miegymás. Sajnos nem maradt ki a súlyos veszteség sem a nyaramból. Ez a mellbevágó és váratlan esemény nyitotta fel a szemem tulajdonképpen. Itt hagyott egymagamra Panni kutyám ebben az egyre gusztustalanabb világban, de búcsúzóul maga után hagyta kicsiny élete nagy tanítását. Ahogy más ember lettem mikor belépett az életembe, úgy más ember lettem mikor távozott. Rádöbbentem egy csapásra milyen jelentéktelen dolgokat tartottam fontosnak és milyen mérhetetlen értékeket hagytam figyelmen kívül. Az idő kerekét visszaforgatni nem lehet sajnos. Ez teszi igazán az ember vállára az élet súlyát. Az elpocsékolt drága idő fölösleges dolgokra, szar emberekre soha nem jön vissza és ami sokkal de sokkal rémisztőbb, hogy a legnagyobb veszteség csak ezek után rögzül. Attól és azoktól vesszük el a jó pillanatokat akik igazán megérdemelték volna. Egy szó mint száz, ne pocsékoljátok a ballagó időt, mert mikor már valami igazán fontos lezárul jövünk rá, hogy ez is elrohant. Jobb esetben velünk és nem mellettünk. Isten nyugosztaljon drága kiskutyám.


 





Horgászat szempontjából nem volt túl termékeny az azóta eltelt időszakom, mégsem panaszkodhatom. Amikor sikerült vízhez vagy vízre jutnom valami mindig akadt a horgomra. Volt, hogy igen szép halak is. Ritkán látott kedvenc tavaim és a szívemhez oly közel álló folyó is kegyes arcát mutatta felém, talán kárpótolni akartak a pótolhatatlan veszteségemben. Biztosan a kis foltos társamnak is tetszettek volna az uszonyosok. Mind e közben új társam akadt az úton amit bejárok. Kicsit talán furcsa is volt eleinte, de már megszoktam és felfogadtam. Úgy érzem itt az ideje felvenni a fonalat és újra azt az utat járni, amit nekem kell.

Újra előkerültek tehát a régi ötletek és persze rengeteg új is! Kezdődjön hát a 2017-es szezon!

10 dolog amit utálok a horgászatban

Hiába imádom a horgászatot, vizeket, halakat és a természetet, akkor is vannak olyan dolgok amiktől kiráz a hideg. Az ember saját magáról is tud összegyűjteni pár idegesítő dolgot, nemhogy valami rajta kívülálló dologról. A felsorolásban nincs semmiféle fontossági sorrend, ezek mind egyenrangú dolgok. Amikor valamelyik felüti a fejét, egyformán verik le nálam a biztosítékot. 


Vágjunk is bele:

1. Ki- kivel megy pecázni...

Vannak barátok, haverok, ismerősök, rokonok, kutyák, macskák és lóhere meg kakukkszó is. A lényeg, hogy néha napján előbukkan az a légkör és viselkedés, ami ötvözi a kicsinyes butaságot a gyerekes hisztivel. Olyan, mint az oviba a ki a jobb barátod...véresen komoly téma ám és csöppet sem meglepő felnőtteknél. Sértődés az alap tünet, de attól függ, mennyire jár eltévedve a kolléga a felnőtté válás útján, lehetnek egyéb brutális jelei a ténynek, hogy: "na most csalódtam és megbántottál". Akármilyen szappanoperába beleillik, ami ilyenkor tud lenni.

2. Hal irigy a pecás melletted...

Na, menj az iszapnak nyakig, te is óvodás vagy? Ugyanaz, mint a: "de szép a kisautód, az anyád picsáját, hogy nem az enyém". Azt magam sem tudom, hogy melyik fajta megnyilvánulása rosszabb. Az egyik legkínosabb a gratuláció közbeni olyan fanyar pofa, mint amit csak olyan esetre tudsz alapból elképzelni, amikor valakinek érfogóval tekernek tizenhetet a mellbimbóján vagy az akkora nyelés ami nem egy öklömnyi gombócot tüntet el egészbe hanem abból egy vájlinggal. Olyan is létezik mikor az elviselhetetlen és felemésztő fájdalom kiül a spori képére, mint pörköltszaft a rakodó munkás szája szélére. Csak nem olyan könnyű letörölni...

3. Figyeld a cuccom pajtás...

Számomra teljesen érthetetlen, sokan miért hiszik azt a drága holmikról, hogy az áruk kifizetésével megvásárolták a tudást is. Sajnos épp ezekért a dolgokért sem szívesen megyek már horgászversenyekre. Azok a szerencsétlen halak semennyire sincsenek azzal tisztában, hogy milyen japán, mennyire német, hú de amerikai vagy ez de svéd vagy angol vagy kit érdekel, milyen valamit tartasz a kezedben vagy húzol a vízen vagy alatta. Teljesen egyéni döntés, hogy mit akarsz megtanulni használni és mennyire.

4. Paraszt a parton...

Ezzel főleg a sokak által ismert és frekventáltabb horgászhelyeken találkozhatunk. Megnyilvánulási formájuk igen széles tartományban mozog és kimondottan színessé tudják tenni az ember pillanatait. Ez lehet enyhén vicces forma, de lehet olyan idegesítő is, hogy eltöröd a kedvenc botod és a két szilánkosra roncsolódott véget egyszerre helyezed el az ingert kiváltó személy bal illetve jobb szemüregébe, koppanásig. Itt azért az egyén tolerancia szintjei is szerepet játszanak. Számomra az is elég például, ha kint állok egy kedvenc kövezésem spiccén és halkan dobálok, háttal egy cimborámnak, mikor megérkezik kedves és tisztelettudó "én vagyok a rangidős Pistabá" (aki fiatalabb mint apám) és miután nem köszönt, de megkérdezte, hogy "vót valami?", szó szerint beül kettőnk közé arra a helyre, ami Panninak (a foxim) kicsi volt és bever két fenekest meg azé, ha má' a 200 grammos kanálólom felkeltette az összes balin érdeklődését, meghúzza kicsit vasblinkerrel a pályát. Aha! Elhiszem, hogy vannak türelmes emberek, de vannak határok is.

5. Vak vezet világtalant...

Gondolom, nem csak nekem ismerős, amikor olyan szitu kerekedik az ember előtt, hogy az egyik kezdő, aki már fogott egy vagy két tetszőleges fajú halat valamilyen módszerrel, évekre visszamenő tapasztalatokat ad át sporttársának a módszert és halfajt illetően.

6. Vak vezeti a piros keresztes kutyát...

Ez az egyik személyes kedvencem. A legjobb, amikor olyan ember oktat ki egy olyan halról, módszerről amit te mutattál meg neki és összesen nem fogott annyi és olyan halat úgy, mint te az előző két hétben. Ennek vannak olyan "behugyozok a röhögéstől" formái is, amikor azt oktatják vissza az arcodba, amit te mondtál el régebben, illetve az egyik best of, amikor olyan helyet mutatnak meg és magyaráznak el, ahová először te vitted az embert.

7. Hisztikriszti...

"Sok a szúnyog, sár van, nem látok a sötétben, mi ez a hang, nem menj messze légyszi, mért akkora a csalán." - ezeket egyszer sem hallottam lánytól a parton. Viszont szarvasbőgésbe férfitól a "ne hagyjuk el egymást" már igen. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a pergetés és legyezés nem tömegsport.

8. Szemét a parton...

Rettenetes mennyire le tud fialni sok szemét a parton. És a kölykei ott maradnak a természetre. Szóval ezek az állatok fészekhagyók. Kitelepszik valahova, letojik (zacskó, sörösdoboz, damil, csikk, elem és sorolhatnám) és mikor jól végezte dolgát elmegy. Tekintve, hogy tojik, világossá válik, hogy madár. Mivel elég nagyokat is tojik, így az is kiderül, hogy nagy madár.

9. A bánásmód...

Néha nem tudom eldönteni, hogy emberek miért csinálják azt, amit csinálnak. A törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. A balfaszság és tájékozatlanság ténye sem védi meg a halat. Nem bűn elvinni a halat a törvényes kereteken belül, de nem feltétlen kell megkínozni sem. Anyád se a szemednél fogva vett ki a bölcsőből, hogy szopjál te majom és nem is nyóc méterrű hajított vissza hasra, ha már eldöntötte, hogy nem esz meg.

10. Megmutatni...

Tisztelem azokat a pecásokat akik befelé horgásznak. Maguknak. Nem akarnak senkinek megmutatni nagy okosságokat és oktatást tartani, hogy tudják, mekkora májer. Szépen csendben elhorgászni és élvezni a természetet, ez számomra az ideális. Vannak azok az emberek, akik ebben egyáltalán nem zavarnak, sőt... Pont, hogy velük szeretem felkeresni újra meg újra azokat az eldugott helyeket, ahol ezeket a fent felsorolt tényezőket minél inkább ki lehet zárni.

Mindenki azt gondol amit akar, szerintem aki régóta horgászik annak ezek a dolgok nem ismeretlenek...

Nekem a Dráva

Szerintem minden pecásnak van kedvenc vize. Akiket ismerek azok mindig meg is nevezik és hangot is adnak neki. Meg van a miértje ezeknek a kötődéseknek. Helyek, élmények és még sorolhatnám. Mindannyian tudjuk miről beszélek. Akit érdekel, hogy számomra Ki az első a dobogó tetején az tartson most velem kicsit.



Vannak azok a helyek ahol az ember nemcsak kikapcsolódik, hanem teljes harmóniába átéli azt az érzést, hogy a lelke hazaért. Aki már ezt egyszer is megtapasztalta az tudja, hatalmas szerencse rátalálni erre. Engem ez, a folyóm végtelen árterében ért utol először. Soha nem fogom elfelejteni. Nem is tudnám, hiszen átélem minden alkalommal mikor visszatérek.




A semmihez sem fogható élmény beleég az ember tudatába és onnantól fogva folyamatosan vágyódik arra az emelkedett mentális és fizikai állapotra. Nem mondanám, hogy könnyű vagy álomszerű életutat tudhatok magam mögött, mégis végtelenül szerencsésnek érzem magam. Miért? Mert mióta megtaláltam a lelkem pihe- puha franciaágyát, azóta évek teltek el és alkalmam volt megtölteni hatalmas és feledhetetlen dolgokkal, amiket csak bővíteni és gyarapítani szeretnék még sok- sok éven keresztül. No, de mik is ezek a dolgok? Egyszerű élmények. Baráttokkal a természetben. Ja igen. A peca. Egy csoda, amit magadnak teremtesz.

 
Röviden talán annyi, hogy híd a természet a barátok és a kikapcsolódás között. Végtelen tanulás ami közben csiszolódik a lélek és jellem mellett a tudás is. Mélyülnek az ismeretek, ahogy az ember kitartóan ássa magát egyre mélyebbre ebbe a barlangba ahová a lábnyomok csak befelé vezetnek.



Hála Istennek van néhány kísérő az úton. És vannak azok akikbe az ember belebotlik HALadtában. Ők igazolják vissza számomra, hogy jó felé járok-e. Imádok emlékezni rájuk! Összeválogattam nektek néhány kedvenc tanítómesterem képét, akik valamilyen formában fordulópontot jelentettek számomra a fejlődésben.


Ő volt az első nagy balinom a Drávából. Finom pecával, kora reggel. A parton aludtam a kutyámmal. Arra ébredtem, hogy kaszabolja a küszöket. Második dobásra akasztottam meg. Beugrott a sodrásba és lekért vagy 10 méter madzagot az első kirohanásra. Párszor megdobbant a szívem mire kézbe tudtam venni.




Ezekkel az egyen méretű balinokkal kora tavasszal találkoztam. Domis, gázlós peca volt és sikerült rátalálni egy frissen leívott bandára. Sohasem fogom elfelejteni azt a szűk egy órát ami alatt nyolcan úsztak vissza kezeimből.



Nyári alacsony víznél fogott közel 70 centis( faroktőig) példány. Valószínűleg már mindent kizabált a folyásról leszakadt kisebb holtágból. Majdnem elmentem a "tócsa" mellett, de valamit éreztem a két nyégyzetméternyi hínár környékén. Ő volt az...



Pofátlanul bika hármas forma az élő vízről. Amikor először feljött akkora ramazurit csapott, hogy a nekem háttal álló cimbora (Balu) azt hitte beestem a folyóba. Előtte ecseteltem milyen jó a ráfolyás.


Kenuval a kánikulában. 60 darabig még számolgattuk a Dáviddal, aztán csak simán örömpecáztunk tovább. Nem ettek meg bármit, de mi kitaláltuk mire vágynak.


Életem domolykója. Nem tudom szavakba önteni milyen volt megfogni. Előre kinéztem a helyet ahol a halat sejtettem, de oda cserkelni nem volt egyszerű. Semmi takarás, nagyon tiszta víz, lehetetlen nagy sodrás. Hordalékfák alól támadott az 5 centis csalira. Keresztben elveszett a szájában.


Első tényleg nagy drávai süllőm. Egyébként is feledhetetlen napot koronázott meg. 240es 10-30as pecával akadt, ha egyedül vagyok nem tudom kivenni, mivel olyan helyen voltam, ahol a sodrás miatt nem tudtam magamhoz húzni.


Egy héttel később ugyanott a párja... Vele már azért lejátszottuk "face to face". Tanulva az előző heti malőrből estére szigorúbb cuccra cseréltem.


Első jaszkó csorgásból. Ő is egy új fejezetet nyitott.



Akinek a párja első befejelésével majdnem arccal rántott a folyóba, aztán bebizonyította, igenis van olyan, hogy megtép valami úgy, hogy közben csak te erőlködsz. Ő maga a 10 kilójával talán 3 perc móka lehetett. Így sem fogom soha elfelejteni.

Minél több idő telik el, annál inkább megtanulja az ember, ezt a folyót sosem lehet kiismerni. Kitartással, tisztelettel és figyelemmel kell apránként közelebb és közelebb kerülni hozzá. És a végtelen folyamat közben ahogyan mi magunk is, Ő is megállás nélkül változik. Ezért hívjuk a folyót élő víznek.

Szóval tudjátok mi nekem a Dráva? Az életem!
A bejegyzések és a képek a blog szerkesztőjének tulajdonát képezik! . Üzemeltető: Blogger.