Legutóbbi ilyen DP cimborámmal ért utol. Annyira vágytam a vízre és a halra, hogy nehéz lenne szavakba önteni. Megbeszéltünk egy korai találkát és, hogy majd a helyet útközben kitaláljuk.
Minden a terv szerint is történt. A vidám társalgással telő út végén kicsiny gyöngy szem patakunk partjára keveredtünk. Akkor még nem sejtettem mi vár rám. Gyors szerelés és beöltözés után vetkőzés és újra beöltözés. Vicces volt és futós, de hamar helyre állt minden és kezdhettük a pecát.
Kúszás és lapulás és sunnyogás és osonás. Nagyon megfontoltam hol mászom a vízbe. Nem kapkodtam el semmit és tényleg körültekintő voltam. Az első dobástól számított kb 45 percen belül abba is hagytam a koncentráltan történő pecát. Kicsit talán túlságosan is kegyes volt hozzám a víz. Először leszedtem pár igen apró domit a pályáról. Arasznyi kis turbó ragadozók voltak. Tovább akartam állni, de valami miatt nem ereztem, hogy jó döntés lenne. Csak álltam és vártam. Derékig a patakban. Csak a víz csordogálása adott némi hangot a tájnak és persze néha egy egy madár szólt közbe. Halkan csalit cseréltem, neki láttam újra.
Akkora böszme domikat kezdtem fogni sorba, hogy nagyon nehezen tudtam csak megállni az újongást. Olyan fárasztásokat éltem meg, te jó ég! Kb 10 dobásból fogtam négy darab 40 centi felettit. Eszméletlen volt. Az élményt sajnos nem, de a képeket meg tudom osztani veletek.
Érdekesség volt a dologban, hogy nagyon finnyásan ettek és csak ugyan úgy. Ha nem úgy dobtam és nem úgy vezettem a csalit nem ették meg. És más csalit sem. Sebaj, ott voltam és a kulcs is meglett. Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm!
0 Megjegyzés