Alienek földjén

Víz világnapja. Na igen. Reggel megcsörren a telefon és közlik, hogy az eső miatt szabadnap. Hurrá. Kötelezők elvégzése után uccu neki, irány a part. Elvégre ez a víz napja!


Na tessék. Akkor most ez a víz. Beletúrok ha már ez jutott. Soha nem jártam még itt. Hamar jön az első domi, hogy együtt ünnepeljünk eme jeles napon. Aztán a hidegrázás is hirtelen fut végig rajtam. Észre sem vettem a nagy halazásban, hogy Alienek földjére tévedtem.


Megmutattam neki is a halat, hátha jobb a napja tőle. Elég szétszórtnak látszott, gondoltam hátha ettől majd nem néz ki olyan szarul szegény. De...

Mivel hamar rájöttem, hogy a kukkolóm ábrázatán és állapotán egyaránt esélytelen segítenem, inkább a halak és a víz felé tereltem újra figyelmemet. Nem emlékszem hány uszonyos csengetett be a reggeli vízmustrán. Annyit tudok, pontosan nyolcat tartottam a kezemben. Nem egyszerre...


Na pl őt is. Ilyen eléggé egyforma méretűek voltak. Ja, meg ugyan olyan izgágák is. Aztán hazaugrottam főzni egy ebédet. Jó lett. A Noémi fáradtan esett haza és miután evett, annyi társaságra hajlandóságot sem mutatott mint előtte. Úgyhogy beugrott, ma már jártam olyan helyen ahol kíváncsiak voltak a hülyeségemre. Nesze akkor irány vissza míg rám nem sötétedik...



Megint az egyen méret. Csomóan. Hihetetlen nap. Aztán csak sikerült elkóvályogni a világ végére. Na de ott! A susnya, rittyó rengetegbe. Ott- ott.


Egyel jobb. A fő izgága.

Ja meg a fejetlenkedés a köcsög vidrától! Felgyújtok egyet lassan!



El is álmosodtam.
Következő
« Prev Post
Előző
Next Post »
0 Megjegyzés

A bejegyzések és a képek a blog szerkesztőjének tulajdonát képezik! . Üzemeltető: Blogger.